A múlt nyomában
Igen nehéz dolga volt az elmúlt hetekben a Gólyavárnál a múlt nyomait kutató régészeknek. A nagy hőség ellenére szisztematikusan folytatták a tavaly megkezdett ásatásokat. A munka folytatásának természetesen megvoltak az előzményei.

Dombóvár Város Önkormányzata a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékét a Gólyavár régészeti lelőhelyének feltárására még 2013-ban kérte fel. Tavaly júniusban kezdődtek az ásatások Berta Adrián régész vezetésével: régészhallgatók és közmunkások segítették a feltáró munkát. 2014-ben a lelőhely középső részén ástak egy észak-déli irányú, 2x50 m területű kutatóárkot. A felszínre került anyagban elsősorban török kori leleteket találtak; a minden napi élet használati tárgyait, többek között kerámiaedény töredékeket, pipákat, illetve ólom puskagolyókat. A korábbi időszakból származó leletek közül jellegzetesek a késő középkorból származó kályhacsempe töredékek, amelyek azt bizonyítják, hogy a vár már a XV. század folyamán létezett.
Az idei ásatás megkezdésének feltétele volt a tavalyi leletanyag tisztítása, konzerválása, restaurálása, melyet a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum szakemberei végeztek. Ez a leletanyag a közelmúltban került vissza Dombóvárra a helytörténeti gyűjtemény raktárába, ahol a Gólyavárnál dolgozó régészek a terepi munka után, illetve hétvégén végzik a leletek koronkénti-, illetve anyaguk, felhasználásuk alapján történő szakmai vizsgálatát, válogatását, leltározását.
A tavaly feltárt anyag legjellemzőbb lelettípusa a török kori ún. bosnyák kerámia, amely a hódoltság idején betelepülő balkáni délszláv lakossággal együtt jelent meg ezen a vidéken. Ezeknek az edényeknek a viszonylag primitív készítéstechnikája nagyon hasonló a néhány évszázaddal korábbi magyar Árpád-kori kerámiákéhoz, elsősorban a díszítésük alapján lehet megkülönböztetni őket: a bekarcolt vízszintes és hullámvonalak mellett ezeknek a felületén megjelenik a fogaskerékkel, valamint az ujjal benyomkodott dísz. Ebből a korszakból előkerültek még korsók, tálak, valamint egy szűrőedény töredéke, amely utóbbi szintén ebben az időszakban jelent meg először a Magyarország területén.
Viszonylag nagyszámú törökkori cseréppipatöredék is előkerült az előző év feltárásai során. Hazánkban – török közvetítéssel – a 16. században honosodott meg a dohányzáskultúra, illetve a cseréppipák használata. A pipákat segédformákba préselve készítették, majd száradt állapotban végezték el az utómunkákat: a karcolást, vésését, pecsételést, végül pedig kiégették a tárgyakat. A megtalált pipafejek kb. 5-6 centiméter nagyságúak, s hosszú, 25-30 centis fából készült szár tartozott hozzájuk. 
A vár korábbi időszakából a kályhacsempék és asztali edények töredékei kerültek elő a legnagyobb számban. Az előbbiek az idei munkák során is jelentős mennyiségben kerültek elő, a szakmai vizsgálatukat Boldizsár Péter végzi, aki többek között az esztergomi, visegrádi és diósgyőri várak hasonló korú kályháival is foglalkozott korábban. Az építőanyagoknak, elsősorban a tégláknak a rendszerezését és katalogizálását Eszes Adrienn végzi.
Az augusztus végéig folytatódó ásatások még sok érdekességgel szolgálhatnak, a régészek kitartó munkájának köszönhetően a Gólyavár lassan felfedi titkait…

2015 JÚL 24 18:08:00/