Érdekes leletek és újabb talányok
Már közel két hete folynak az idei ásatások a Gólyavárnál, ahol a régészek több kérdésre keresik a választ; mikor épült a vár, pontosan hol helyezkedett el és mekkora volt a kiterjedése. A munkálatok során kezd tisztulni a kép, ugyanakkor újabb és újabb kérdések merülnek fel.

 Tavaly elsősorban kerámia- és kályhacsempe-töredékek, török kori pipák, ólom puskagolyók, ágyúgolyók, az akkori mindennapi élet során használt tárgyak maradványai kerültek elő. A leletek legnagyobb része török kori, azonban ezeknél régebbieket is felszínre hoztak, ami azt valószínűsíti, hogy a helyen már korábban is állhatott valamilyen építmény.


Az ásatás vezetője Berta Adrián, a Szegedi Tudományegyetem régészeti tanszékének munkatársa tegnap sok érdekességről számolt be az eddig tapasztaltak alapján. Elmondta, hogy a régész hallgatók és a közmunkások nagyon odaadóan dolgoznak, így szépen halad az ásatás. Az idei munkákat az északi falmaradvány kibontásával kezdték meg, emellett több kutatóárkot is kialakítottak. A falmaradvány melletti föld kitermelése után nagyszerűen kirajzolódik a várfal alsó része, jól megfigyelhetőek az építés során felhasznált téglafajták, falazási módok, még a téglakészítők ujjainak lenyomatai is láthatóak, ahogy az agyagot belesimították a formába. Csaknem két méter vastagságban hordták el a földet a fal mellől, így az északkeleti falmaradvány magassága már eléri a 8 métert. Itt bukkantak rá egy boltozat indításra is, ami arra utal, hogy itt a várfal mellett közvetlenül biztosan egy helyiség lehetett. Nagyon érdekesek az itt talált leletek is, amelyek szinte kivétel nélkül a török kor előttiek. Legértékesebbek azok a kályhacsempe darabok, amelyek a XV. századból vagy az azt megelőző időből származnak. De találtak itt üvegvitrázs darabokat is. A Velencéből származó üvegdarabok tanúsága szerint szép festett üvegablakok lehettek itt. Ez a vár urának gazdagságára is utal, hiszen ezt a luxust nem mindenki engedhette meg abban a korban. De ha belegondolunk, Dombó Pál hercegi rangú lehetett, hiszen Mátyás király főlovász mestere volt.


A jól ismert, két magasabb, megmaradt ÉK-i és DK-i falmaradvány (utóbbin fészkeltek egykor a gólyák) között félúton egy kutatóárokban megtalálták a kb. másfél méter vastag várfal maradványait. Meglepetésre ettől keletre kb. 3-4 méterrel, vele párhuzamosan egy újabb falmaradvány is előkerült. Ezt egyelőre nem tudják értelmezni, hiszen mindenki azt gondolta, hogy a két magas falmaradvány között húzódó várfal volt a vár keleti fala. Lehet, hogy ez az utóbbi fal egy későbbi (esetleg már az Esterháziak idejéből való) építkezés során készült.


A többi kutatóárok is sok érdekes eredményt hozott, ami felkeltette a magyarországi régészek figyelmét, így a közeljövőben több szakember is érkezik az ásatás megtekintésére. A tárgyi leletek közül sok az agyagedény maradvány, a legérdekesebbek mégis; egy sarkantyú, egy gyertyatartó darabja (valószínű ez egy többágú gyertyatartóhoz tartozott) és egy pénzérme. Utóbbi nincs még megtisztítva, de feltételezhető, hogy egy török ezüstpénzről van szó.
Az egyik kutatóárok a vár déli várfalát próbálja megtalálni. Ezt tegnap kezdték el kimélyíteni, itt még nem találtak értékelható anyagot.
Egy másik kutatóárok is érdekes kérdést vet fel, ugyanis a megtalált faltól igen nagy távolságra lehet benne találni leomlott falmaradványokat. A várat a XVIII. században robbantották fel, de nem valószínű, hogy ilyen messzire ennyi törmeléket dobott volna a detonáció.
A vár legismertebb ábrázolása 1686-ból való, Mathias Greischer munkája. Ezen az is látható, hogy a vár mellett számos kis házacska van. A vár elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy ezek a házak a kiemelkedő ártéri sziget nyugati oldalán lehettek.


A tavaly talált leletek leltározása holnap kezdődik meg, ekkor érkeznek városunkba az agyagedények, és -töredékek, aztán később a többi leletanyag is. Szerencsére sikerül több edényt teljes egészében restaurálni, így képet kaphatunk a korabeli edények formáiról, díszítéseiről. Önkormányzatunk nemcsak az ásatást finanszírozza, hanem a restaurálást is, így lehetséges az, hogy a talált leletanyag nem a múzeumok raktárában, egy zsákban „pihen” várva a feldolgozást. Jó hír számunkra, hogy az ásatásvezető véleménye is az, hogy a leletek Dombóvárra kerüljenek és ne más múzeumba. Ugyanakkor javasolta, hogy a közeljövőben készüljön belőlük egy kis kiállítás, amely mindenki számára lehetővé teszi a Gólyavárnál talált leletanyag megtekintését.

2015 JÚL 15 20:34:21/